Nagy László
Nagy László (1925-1978)
Az önmagát szüntelen művelő, naprakész költő tagadja a beskatulyázó, kirekesztő törekvéseket, kultúraszemlélete nem fogad el mesterséges határokat, így marad hiteles egyéniség, „versben bujdosó” a diktatúra évtizedeiben. Eredeti életműve kivételes súlyú a modern ember világszemléleti útkeresésében.
Aki csak ismerte, annak a kedvesen mosolygó, ravaszkás tekintetű, megfontolt szavakkal szellemesen okos „Nagylaci” maradt az emlékezetében.
Aki csak olvasta, annak képekben gazdag, népmesevilággal és képorgiás szürrealizmussal közeli rokon, dallamosan hullámzó költészete marad mindörökké irodalmi kincstárában.
Magáról úgy vallott, hogy aligha volt még olyan költőnk, aki szorongató, komor gondolatokat olyan fénypompás, képekben gazdag derűvel tudott volna közölni, mint ő.
A polgári iskolába Pápán járt (1938–41). Itt indult el a tehetséges fiú a festő-képzőművész pályán.
A Tóth Sándor a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait 1941-ben. 1945 júliusában érettségizett.
1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait, majd átjelentkezett (1947-ben) a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Ebben az időben kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóság című folyóiratban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című műválogatásába is.
1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928–1990) költőnővel.
1953-ban született meg András fiuk.
1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos (ifjúsági újság) szerkesztője, majd főszerkesztője volt.
1957 elején megszűnt irodalmi állása és évekig műfordításból élt.
1959-től haláláig az Élet és Irodalom hetilap képszerkesztője, majd főmunkatársa volt.
Az 1960-as években néhány verseskötetéhez illusztrációkat is készített.
1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel.
Egészsége azonban nem bírta sokáig. A halál gondolata, látomása, később félelme egyre többször jelenik meg szemléletesebben verseiben. Nem egy nagy költeménye a haláltáncok fogvacogtató képeit idézik.
1973-tól leginkább a költőszerep válságáról szóltak versei pl: Jönnek a harangok értem (1978).
1978. január 30-án, reggel, 53 éves korában szívinfarktusban meghalt. A Farkasréti temetőben temették el.
Szécsi Margitot 1990-ben végén helyezték társa mellé örök nyugalomra.
Nagy László Emlékház
Megosztás
|
|
|
|
|
|
